Budapest
ACB GALLERY
On now
- Az acb Galéria rendezi meg az elismert középgenerációs román festő, Şerban Savu (1978) első magyar önálló kiállítását. A művész magyarországi bemutatkozásán életművének legújabb fejezetét tárja a közönség elé, amelyet azt követően hozott létre, hogy 2024-ben Romániát képviselte a Velencei Biennálén. Az új festmények továbbra is a tájkép műfajára épülnek, ám Savu korábbi, urbánus peremvidékeket ábrázoló poszt-szocialista vedutáival szemben az új képek már a vad, vagy elvadult természetre összpontosítanak és gyakran feltűnik rajtuk a remete rejtélyes alakja. Savu eszképista fantáziáinak főszereplője menekül a civilizáció elől és egy olyan vadonba érkezik meg, ami maga is a szétesés jeleit mutatja. A román művész festményei a kultúra, a természet és a történelem értelmezései között kalandoznak, miközben Savu minden eddiginél igyekszik közelebb kerülni a valóshoz, a valóságához.Description
Şerban Savu: emberek, istenek, állatok
Until 30 Oct 2026
- A tudomány és a művészet közötti átjárás nem új keletű. A reneszánsztól a modernitáson át a kortárs művészetig számos alkotó fordult a természettudományos gondolkodás, a matematika és a technológia felé, nem egyszerűen témaként, hanem a képalkotás és a világértelmezés lehetséges modelljeként. Várnai Gyula munkássága is ebbe a hagyományba illeszkedik, miközben sajátos helyet foglal el benne, érdeklődésének középpontjában nem a tudományos tételek illusztrációja, hanem azok vizuális és perceptuális hatása áll. Várnai a matematikai és fizikai egyenleteket olyan képi struktúrákként kezeli, amelyek egyszerre hordozzák a tudományos gondolkodás rendjét és annak bizonytalanságait. A képlet a tudományban egyértelmű funkcióval bír azaz leír, számol, modellez, a művészet terében azonban megváltozik a státusza. A jelölés rendszere, a karakterek ritmusa, az egyenletek felépítése és a mögöttük feltételezett tudás önálló vizuális tapasztalattá válik. A modern fizika különösen alkalmas erre a nézőpontváltásra. A relativitáselmélet, a kvantumfizika és a kortárs kozmológia olyan világmodelleket hoztak létre, amelyek radikálisan átformálták a valóságról alkotott elképzeléseinket, miközben saját határaikat is kijelölték. A kozmológia standard modellje olyan entitásokkal számol, amelyek létezésére közvetett bizonyítékaink vannak, természetükről azonban keveset tudunk. A sötét anyag és a sötét energia elnevezései egyszerre jelölnek tudományos problémát és egy megismerési határt, valamit, amelynek hatását érzékeljük, miközben maga nem válik közvetlenül láthatóvá. Innen nézve a vizualizáció kérdése megkerülhetetlen. Mit jelent képet alkotni valamiről, amit nem látunk? Milyen kapcsolat van egy jelenség, annak tudományos modellje és a modell vizuális reprezentációja között? Várnai munkái ezt a láncolatot nem lezárják, hanem elbizonytalanítják. A képletek egyszerre tűnnek konkrét tudományos állításoknak és absztrakt képeknek. A kiállítás nem a tudomány és a művészet közötti határ eltörlésére törekszik. Éppen a két terület eltérő működését teszi láthatóvá. A tudomány a világot modellezi; a művészet ezekre a modellekre is képes rákérdezni. Várnai számára a képlet ezért egyszerre lehet tudományos eszköz és képzőművészeti anyag. Nem a számmisztika érdekli, hanem az a hatás, amelyet a számok, a képletek és a hozzájuk kapcsolódó rendszerek akkor is kiváltanak, amikor már nem tudományos állításként, hanem képként állnak előttünk.Description
Várnai Gyula: A számok illata
Until 30 Oct 2026
- Hopp-Halász Károly (1946–2016) 1980-as és 1990-es évekbeli munkásságát új szempontból bemutató kiállítássorozat harmadik, a művész halálának tizedik évfordulója előtt két hónappal nyíló része a Monolit struktúrák sorozatra, illetve az ehhez kapcsolódó alkotói időszakra koncentrál. Az ennek jegyében készült alkotásokat – táblaképek, papírképek, szabadvásznak – a művész a tőle megszokott módon modulokból szerkesztette: összefüggő monokróm felületekből állnak, amelyeket neo-geo műveiből ismert motívumkincs és jellegzetes posztgeometrikus formavilág – mindenekelőtt a pöttyös felületek – egészítenek ki. E kompozíciók gondolatiságát a rá jellemző, minden irányban folytatható, nyitott szerkesztési elv jegyében installációk formájában is továbbgondolta.Description
Hopp-Halász Károly: Monolit struktúrák
Until 30 Oct 2026
Recent past exhibitions
- Az acb Galéria legújabb kiállítása az egészen kivételes alkotói energiákkal bíró Klimó Károly előtt tiszteleg, aki idén tölti be 90. életévét. A fantasztikus jubileum alkalmával a galéria Klimó új, az elmúlt években festett képeit mutatja be, amelyek az életmű páratlanul kiérlelt darabjai. A fáradhatatlan művész friss művei, az eddigi életmű sajátosságait hordozzák és a gesztusvezérelt informel festészetből és a kollázs-elvből táplálkoznak, valamint tanúságot tesznek Klimó transzcendens kolorizmusáról is. A kiállításhoz bevezetőt mond: Kertész János a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a CEU tanára.Description
Klimó Károly: Klimó90
Ended 29 May 2026
- Leírás Januško Klaudia Served Right című második egyéni kiállítása az acb Bak Imre space-ben nyílik. A korábbi munkáiból ismert, a férfitekintet által formált nőábrázolások kritikai vizsgálatát tágabb elméleti és vizuális összefüggésrendszerbe helyezi. Az új festmények és installatív elemek tematikus kiindulópontját egyfelől a radikális feminizmus felől értelmezett, a mindennapi életbe beépülő egyenlőtlenségek vizsgálata, másfelől a cyberfeminizmus nézőpontjából újragondolt digitális terek és technológiák nemi viszonyai, valamint a neomedievalizmus által inspirált, a középkor stilizált képi világát mozgósító vizuális referenciák adják. A kiállítás anyaga nem elkülönülő tematikus egységekként szerveződik, hanem egymásba csúszó, egymást folyamatosan átíró gondolati rétegek mentén épül fel, ahol a múlt és jelen, a fizikai és virtuális terek, valamint a személyes és kollektív tapasztalatok dinamikus viszonyba kerülnek egymással. A Served Right cím maga is ezt a többrétegűséget sűríti magába: egyszerre utal az igazságtétel gesztusára, valamint a gondoskodás és kiszolgálás történetileg nőkhöz társított szerepeire.Description
Januško Klaudia: Served Right
Ended 29 May 2026
- Leírás Sugár János első, az acb Attachment terében rendezett kiállítása az alkotó 1980-as években készült műveiből válogat, amelyek korábban nem voltak még láthatóak hasonló önálló tárlaton. A főként akvarell technikával készült, olykor kollázselemekkel és sokszorosító grafikai eljárásokkal megdolgozott/kiegészített rajzok három csoportot képeznek. Az első csoport Sugár Indigo Csoporthoz, különösen a Rajzkurzushoz (1982-83) kapcsolódó időszakához kötődik, és ennek megfelelően a gondolati-kognitív tartalom határozza meg őket. A második csoportban – részben az alkotó 1984-ben a Bercsényi Kollégiumban rendezett első önálló kiállításán megtalált alkotói útnak köszönhetően – a tervezés és az „építményelgondolás” dominál; néhány rajzból egyenesen objekt is készült. A következő csoportba két olyan, egymással azonos, Sugár Perzsa séta (1985) című filmjét plasztikai formákba leképező, keretbe foglalt relief tartozik, amelyeket eredetileg a Kiállítás-díszlet-kiállítás (Fényes Adolf Terem, 1985) című önálló tárlatán állított ki az alkotó. A kiállított művek a „képiség” különböző aspektusait dolgozzák fel, miközben felvázolják alkotójuk pályájának és érdeklődésének ívét a nyolcvanas években. Egyúttal izgalmas adalékokkal szolgálnak a neoavantgárd hőskora utáni időszakhoz, az expresszív-érzéki, forró gesztusok és az analitikus-konceptuális művészet örökségének „posztkonceptben” való találkozásához. Mutass többetDescription
Sugár János: Abzug Babylon!
Ended 29 May 2026
- Az acb Galéria örömmel mutatja be Stach Szumski, a fiatal lengyel kortárs művészet egyik legtermékenyebb és nemzetközileg is meghatározó alkotójának első magyarországi kiállítását. A Cathedral of Deep Time olyan térbeli és gondolati kísérletként bontakozik ki, amelyben az acb Plus Galéria tere ezúttal egy képzeletbeli, geológiai léptékű katedrálissá alakul: egy olyan spekulatív hellyé, ahol az anyag, a forma és az idő egymásba rétegződő viszonyai válnak érzékelhetővé. Szumski kiállítása festmények, nagy léptékű muráliák, szobrok, kerámiák és Jacquard-szövésű textilek sokrétű anyagi nyelvén keresztül az anyag alakíthatóságát és belső dinamizmusát vizsgálja. Munkái ásványtani és földtörténeti képzetekből indulnak ki, és olyan időléptékeket idéznek meg, amelyek túlmutatnak az emberi tapasztalat horizontján, hogy a pre- és poszthumán állapotok irányába nyissák meg kollektív kulturális képzeletünket. A kiállítás terében megjelenő csontszerű, kristályos vagy barlangszerű struktúrák éppen ezért mintha egy ismeretlen, másvilági architektúra töredékei lennének – egyszerre idézve régészeti maradványokat, vitális szerkezeteket és egy még csak elképzelt civilizáció töredékes vázát. Szumski művészetében a kő, a csont, a kristály vagy a textil nem pusztán formai elem, hanem az idő hordozója: olyan anyagi emlékezet médiumai, amelyekben természet és kultúra rétegei egymásba íródnak. A geológia iránti érdeklődés és az emberi vizuális kommunikáció hosszú története így közös horizonton jelenik meg – az őskori barlangrajzoktól és neolitikus jelektől a középkori szimbólumokon át a kortárs graffitikig –, miközben a művek a múlt, a jelen és egy lehetséges jövő képzeteit is egymásba fonják. Az 1992-ben Gdańskban született művész hosszú évek óta multidiszciplináris gyakorlatot folytat: festmények, installációk, szobrok, grafikák és köztéri beavatkozások egyaránt részét képezik munkásságának. A varsói Képzőművészeti Akadémián végzett, ám művészi gondolkodását legalább ennyire formálták azok az évek, amelyeket elhagyott alsó-sziléziai épületek felfedezésével és művészeti beavatkozásaival töltött. Munkáit számos intézményben mutatták be Lengyelországban és nemzetközi szinten, többek között a varsói Zachęta Nemzeti Galériában, az Ujazdowski Kastély Kortárs Művészeti Központban, a Varsói Modern Művészeti Múzeumban, a wrocławi Nemzeti Múzeumban, a Kyoto Art Centerben, a Ljubljanai Grafikai Biennálén, a Foksal Galériában, valamint legutóbb az elblągi Galeria EL-ben. Mutass többetDescription
Stach Szumski: Cathedral of Deep Time
Ended 29 May 2026
- Az idei Art and Antique vásáron az acb Galéria a tőle megszokott magas szakmai színvonalat és kurátori következetességet hozza, fókuszában az idei évben a textil, kerámia és zománc médiumai állnak. A több mint két évtizede meghatározó szereplőként működő galéria idei válogatása a magyar és kelet-európai neoavantgárd hagyományokból kiindulva mutat rá e műfajok kísérleti és kortárs relevanciájára, különös figyelmet fordítva az anyaghasználat, a kézműves technikák és a konceptuális gondolkodás metszéspontjaira.Description
Art and Antique Budapest
Ended 1 Mar 2026
- Helyszín: acb Attachment Dátum: 2026. jan. 16. – feb. 27. Megnyitó: 2026. jan. 15. 18:00–21:00 Leírás "A színes fényérzékeny anyag használata olyasvalamit jelent számomra, mint a mediátori szerepkör, amely a konszenzus (feloldás, kiegyezés, megállapodás, megoldás, szintézis stb.) lehetőségét hordozza két egymással ellentétesnek, összeegyeztethetetlennek tűnő álláspont között. Maga a színes fényérzékeny anyag hoz létre kapcsolatot a két egymással ellentétes színrendszer között, mert az exponálás a fényszínek rendszere szerint, a kidolgozás viszont a pigmentek rendszere szerint működik. A két rendszer alapesetben kizárja egymást; eldöntendő kérdés, vagy-vagy helyzet lesz belőlük. A médium használata közben mentálisan mediátorrá válok: az a szerepem, hogy mindkét oldal kiindulópontjait és céljait segítsem pontosan, alaposan, részletgazdagon láthatóvá tenni, hogy a konszenzus ne önfeladás legyen, hanem tényleges megegyezés. Az érdekel, van-e olyan helyzet, amikor a fény nem oldódik fel a pigment logikájában, és a pigment sem dermed meg a fény időbeliségéhez képest. Az foglalkoztat, hogy lehet-e olyan helyzetet teremteni, amelyben a fotográfia nem válik sem egyszerű technikai képpé, sem festészet-metaforává. Olyan képeket szeretnék létrehozni, ahol az egyik rendszer nem a másik eszköze, mechanikus kiegészítője, hanem együttműködő és egymást támogató partnerekké válnak. Ez a szerepértelmezés az, ami a színes fotogram mellett tart. A médium maga nem egyszerű eszköz a számomra, hanem aktor. Minden egyes munka kockázatos, mert a konszenzus nem adottság, hanem kísérlet; nem stabil állapot, hanem érzékeny egyensúly, amit minden egyes képben újra és újra meg kell teremteni." Így ír Eperjesi Ágnes közelmúltban készült műveinek hátteréről, illetve a színes fotogram melletti, mostanra jelentős múltra visszatekintő elkötelezettségéről. Az acb Attachment terében kiállított alkotásokat a 2009-es Felpörgetett fotogram okban megjelenő konstelláció animálja: az elforgatás és vele együtt a forgás középpontjának elmozdítása, át/arrébbhelyezése, amely a színek keveredését és átalakulását eredményezi ( A közép elmozdítása, 2025). Noha e művek láttán felidéződhetnek bennünk a klasszikus avantgárd és a geometrikus absztrakció egyes művei, ám itt az elforgatás mozdulata a hangsúlyos; amely a színtan emblematikus és obszesszív alakzatát, a színkört hozza mozgásba (Nekifutás a színkörnek, 2017). A művek tulajdonképpen a festészet és a fotogram eszköztárát is közös platformra helyezik, miközben megmaradnak a médiatudatos megközelítésénél. Az alkotó olyan színpárokat választ, amelyek nem esztétikai szempontok alapján formálódnak, hanem amelyek az eltérő expozíciós idő* után is megőrziknek a maguk karakterét és nem feketednek el. Ha a kiállítás képeit egy testre szabott színkör fogalmi modellje szervezi, felmerül a kérdés, miként értelmezhetők azok a munkák, amelyek nem a kör zártságához, hanem inkább a repedés vagy a csorgás logikájához kapcsolódnak. A geometrikus formák helyét tömbszerű sötét és egy keskeny, erezetként megjelenő színáram veszi át. A kép terében a szín nem kitölti, hanem átfúrja a sötét felületet, mintha a mediáció folyamata szorult helyzetbe kerülne, és a fény-pigment viszony egy szolarizált, feszített átmenetben kényszerülne újraformálni önmagát. ( Szín: megmarad mégis I-II., 2023 ). Eperjesi Ágnes (1964) 1989-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola (ma MOME) frissen alapított fotó szakán, mesterképzését a fotót befogadó Vizuális Kommunikáció szakon folytatta. DLA-fokozatát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte meg 2010-ben, mestermunkája a Színügyek című hármas kiállítás-sorozat volt. Korábban a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán tanított, 2021 óta a METU oktatója. Az acb Galéria 2019 óta dolgozik együtt az alkotóval. A korai fotográfiai munkáit (1986-1999) bemutató kötet az acbResearchLab gondozásában ugyanebben az évben jelent meg.Description
Eperjesi Ágnes: Színmediálás
Ended 27 Feb 2026
- Az acb Plus terében debütáló Endless Canvas Tilo Schulz német képzőművész legújabb projektje: egy monumentális festészeti vállalkozás, amely mostantól az alkotó egész életén át formálódik és bővül, tudatosan ellenállva a lezártság és a körülhatárolhatóság fogalmainak. Ez a mű nem behatárolt tárgyként létezik, hanem határozott végpont nélkül terjeszkedik a végtelen minden irányába: balra és jobbra, felfelé és lefelé egyaránt, előre rögzített határok nélkül. A 152 × 260 cm méretű moduláris panelekből felépülő festmény-konstelláció egyetlen, folyamatos képfelületként bontakozik ki, amelyen festői gesztusok áthaladnak az egyes modulok illesztésein: a vonalak túlfutnak a széleken, a színek átszivárognak a határokon. Bár minden egyes panel önálló műalkotásként is értelmezhető, egyúttal szervesen beágyazódik egy tágabb festői univerzumba. Az így létrejövő eredmény tehát nem diszkrét művek sorozata, hanem egy folyamatosan bővülő metafestmény. Tilo Schulz rendkívüli vállalkozása azon modernista művészeti gyakorlatok hagyományába illeszkedik, amelyek a végtelenség, a szerialitás és a térbeli kontinuitás kérdéseivel foglalkoznak. Moduláris logikája és nyitott növekedési elve egyebek mellett felidézi Constantin Brancusi Végtelen oszlop (1938) című művét, amelyben az ismétlés a transzcendencia és a határtalanság hordozójává válik. Ugyanakkor az Endless Canvas párbeszédbe lép a Superstudio radikális építészeti kollektíva The Continuous Monument (1969) című projektjével is, amely egy megszakítatlan, tájakat és városokat átfogó építészeti megastruktúra spekulatív vízióját fogalmazta meg. Ezekhez az előzményekhez hasonlóan Schulz munkája a modularitást és a kiterjesztést nem a lezárás eszközeként, hanem a végtelen alakulás lehetőségének fenntartása érdekében alkalmazza. További rokonság mutatható ki a háború utáni absztrakcióval, a minimalista sorozatisággal, valamint azokkal a konceptuális stratégiákkal, amelyek megkérdőjelezik a műtárgy autonómiáját és rögzítettségét. Anyagi és festői dimenzióin túl az Endless Canvas nyitott együttműködési platformként is értelmezhető. Schulz a projektet olyan keretrendszerként fogja fel, amelyet különböző diszciplínák alkotói aktiválhatnak: a hangművészet, az írás, a kódolás, a film és a 3D-s képalkotási gyakorlatok területéről éppúgy, mint a társadalom- és természettudományi kutatás, a mérnöki tudományok, a filozófia, az esztétika vagy a teológia felől. E találkozások révén a táblaképek a közös alkotás terévé válnak – egy folyamatosan formálódó konstellációvá, amelyben különböző tudásformák metszik egymást, miközben újra meg újra átértelmezik a mű jelentését. A bemutatkozó kiállítás alkalmával az egyik táblaképbe applikált speciális hanginstalláció keretében a magyar zeneszerző és médiaművész, Lázár Gábor működik együtt Tilo Schulz-cal. Az acb Plusban megrendezett kiállítás az Endless Canvas első nyilvános bemutatója. A rendszer kezdeti artikulációjaként tizenhat modul kerül bemutatásra. Az installáció többszintes elrendezése aktiválja a galéria építészeti adottságait: a panelek vertikálisan egymára helyezve jelennek meg, sarkokon fordulnak át, padlószinten bukkannak fel, illetve egy megemelt nézőpontról is láthatóvá válnak. Az így feltáruló nyitott mű azonban mégsem egy nem átmeneti állapot lenyomata, hanem a projekt strukturális alapelvét lefektető művészeti kiáltvány. Az Endless Canvas ebben az értelemben folyamatművészeti alkotásnak is tekinthető: olyan nyitott festészeti rendszerként, amelyben a gesztus, a tér és az interdiszciplináris együttműködés határai nem rögzített pontokként jelennek meg, hanem elmozduló viszonyokként, amelyek időről időre újrarendeződnek, és minden egyes kiterjesztéssel új értelmezési mezőket nyitnak meg.Description
Tilo Schulz: Endless Canvas
Ended 27 Feb 2026
- Leírás Szarka Péter (1964) közel három év után jelentkezik ismét önálló kiállítással az acb-ben. A művész az elmúlt évek során, egy az ösztönösséget és az expresszivitást kiaknázó absztrakt festészeti program szerint dolgozik, ami ugyanakkor konceptuális alapokon is nyugszik, mivel a modularitásnak és a kontrollált véletlennek is meghatározó szerepe van az alkotási folyamatában. Szarka új képei amellett, hogy mintha még sűrűbbek és még expresszívebbek lennének az eddigieknél, egyszerűsödtek is, már ami az anyaghasználatukat illeti, főmotívumaik, barázdált vonalrendszereik, színskáláik, elfojtott axonometrikus alakzataik pedig mintha minden eddiginél jobban kidomborodnának. Szarka kiállításának címe az emergence, úgy mint a magyar tudományos szóhasználatból is ismert felbukkanás és kialakulás kifejezések is arra a folyamatra reflektálnak, hogy a művész az alkotás során saját művei megfigyelőjévé válik; mintha egy olyan ornitológus szerepébe bújna, aki egy bonyolultan összetett madárraj repülési mintázatait figyelné meg. Szarka ezzel a gesztussal is egyújabb kísérletet tesz arra, hogy eltávolítsa magát festményeitől és felszámolja magát, mint alkotó egót. Mutass többetDescription
Szarka Péter: Emergence
Ended 27 Feb 2026
- Leírás Z. Gács György (1914-1978) életműve a 20. századi magyar művészet egyik legkövetkezetesebb kísérlete arra, miként válhat a műalkotás az épített környezet aktív, érzékelést formáló elemévé. A festészetből induló alkotó pályája azon a ponton vált igazán meghatározóvá, amikor figyelme az üveg, a fény és a mozgás felé fordult, azaz azokhoz az anyagi és optikai jelenségekhez, amelyek a modern városélmény alapvető tapasztalataivá váltak. Z. Gács abban a korszakban volt aktív, amikor a művészek széles köre hitt a tudományos és technikai fejlődésben. A második világháborút követő évtizedekben az építészet új anyagokra, úgy mint betonra, acélra, üvegre támaszkodott, ám ezek gyakran rideg, monoton környezetet hoztak létre. A művész válasza erre nem elutasítás, hanem átalakítás volt, mivel meggyőződése szerint az épületdíszítésnek mindig a kor fő építőanyagából kell kiindulnia. Az üveg számára nem dekoratív kiegészítő, hanem a tér alakításának eszköze lett. Pályája kezdetén hagyományos technikájú, ólomkeretes üvegablakokat tervezett, majd fokozatosan jutott el az autonóm üvegplasztikákig. Az ötvenes, hatvanas években a síküveg volt az a könnyen hozzáférhető anyag, amelyből újfajta plasztikusságot tudott létrehozni rétegezéssel, ragasztással, tükrözéssel és a fény irányított használatával. Az üvegfelületek visszatükrözték és megsokszorozták a környezet látványát, így a mű nem zárt formaként, hanem a térrel együtt létező jelenségként működött. Érett korszakában Z. Gács György munkáiban a mozgás és a fény szerepe vált meghatározóvá. Luminokinetikus munkáiban a fény ritmusát és irányát változtatva mozgó vizuális élményt teremtett, míg luminodinamikus alkotásaiban a fény és az anyag kölcsönhatása hozta létre a folyamatosan változó látványt. Művei így a néző mozgására és térbeli érzékelésére építettek. Egyrészt a néző helyzetváltoztatása hozta létre az állandóan módosuló látványt, másrészt, úttörő módon valódi kinetikus elemeket is alkalmazott. Az elsők között készített Magyarországon motorral működtetett mobil szobrokat, amelyekben az üveg, a fény és a mozgás egymást erősítve alakították át az érzékelést. E gondolkodás egyik kiemelkedő megvalósulása az 1976-ban a Fővárosi Bábszínház előcsarnokába készült fali üvegplasztika, mely az acb Bak Imre space tereiben láthatóak. A nagyméretű, építészeti léptékű mű nem önálló tárgyként, hanem a tér szerves részeként jött létre. Domborított és sík üvegfelületek, különböző struktúrák és fényforrások együttese hoz létre finoman pulzáló, változó képet. A kompozíció nem illusztrál, nem narratív: nem a bábszínházi előadások világát jeleníti meg, hanem a várakozás idejét alakítja át érzéki tapasztalattá. A mű egyszerre irányítja a tekintetet és oldja a tér feszültségét, miközben játékos, mégis fegyelmezett rendbe szervezi az optikai hatásokat. Z. Gács következetesen vallta munkássága során, hogy a műalkotás feladata nem az, hogy elvonatkoztasson a valóságtól, hanem hogy új módon tanítson látni. A jelen kiállítás az 1976-os bábszínházi üvegplasztika részleteit, kapcsolódó elemeit és gondolati hátterét mutat be. A bemutatott művek egyszerre tanúskodnak egy korszak szellemiségéről, a fejlődésbe vetett hitről, az anyagkutatás fontosságáról és Z. Gács György kivételes szerepéről, aki pedagógusként és alkotóként egyaránt meghatározta a magyar üvegművészet irányát. Művei ma is arra hívnak, hogy a teret ne statikus háttérként, hanem folyamatosan változó, élő közegként érzékeljük.Description
Z. Gács György: Átlátszó dinamika
Ended 27 Feb 2026