PUCCS CONTEMPORARY ART

In folk belief, the red boot appears as a means of taming a forest creature known as the ‘wild maiden’, which can be interpreted as a symbol of coercion into the patriarchal order. The work subverts and reclaims this symbol: the boot becomes the embodiment of Virginia Woolf’s ‘a room of one’s own’, taking on monumental proportions and providing a space for the experience of a wild, autonomous inner world. In this way, the process of taming is turned inwards; rather than subduing our inner wildness, it reinforces self-discovery, liberation and reclaiming.

The installation Father’s Three Hands will be unveiled on September 4, 2026, at the exhibition space PUCCS Contemporary in Budapest. The installation Father’s Three Hands revolves around themes of trust, power dynamics, and manipulation, as well as societal imbalances and darker sides. Additionally, the work explores impermanence in both material and organic contexts. The visual expression of the piece draws from human anatomy, with the artist's specific inspiration stemming from educational anatomical charts of hands. The artwork consists of three free-hanging surfaces sewn together from textiles and shaped like three hands. Measuring 250 cm each, the three pieces are suspended from the ceiling by metal chains. Father’s Three Hands is crafted from coarse and fine linen, silk, and tulle. The nearly transparent silk and tulle stand in sharp contrast to the rough linen. The textiles have been treated using a graphic technique where patinated copper creates a turquoise print on the fabric. Furthermore, the linen has been colored using metal water and imprint from chains, leaving the material with deep brown shades. The combination of the textile's texture and the metal's patina creates a visual effect that evokes the decay of the body, exposing flesh and bone through the process of decomposition. The title Father’s Three Hands refers to the Holy Trinity: the Father, the Son, and the Holy Spirit. In this installation, however, the hands take on a different meaning. They do not point toward harmony, but toward a world marked by unrest and inequality. Two of the hands form a pair, while the third stands apart, suggesting something uncontrollable and disruptive. The focus shifts from the divine to the primal and fragile aspects of human nature—the sides we cannot always control, such as violence, betrayal, hidden intentions, and paralysis. In her practice, Ditte Marie Frost takes her point of departure in the subconscious and the obscured aspects of our world, where everything is in constant flux. Frost works across the mediums of installation, sculpture, and painting, using materials such as oxidized copper, steel, brass, iron, oil paint, and textiles. In her works, Frost combines sculptural elements made from various metals and textiles. The textiles are bleached and patinated by oxidized metals through a specialized technique. Frost is drawn to the utilization of chemical processes, as they leave an expression in the works that balances between the uncontrollable and the predictable. The patination and corrosion processes used in Frost’s works reflect one of the overarching themes in her practice: impermanence and transformation. Frost’s motifs draw from insects, weapons, and human and animal bodies. By combining bodily figurations with oxidized metals, she creates a space that oscillates between destruction and creation. For her motifs, Frost finds inspiration in alchemy, religion, and film—particularly genres such as horror, sci-fi, and body horror. In her artistic practice, Frost is furthermore inspired by Julia Kristeva's and Carl Jung's ideas on consciousness.

A jelenlegi képalkotási helyzetek olyan vizuális környezetet hoznak létre, amely ellenáll a stabil képolvasási kereteknek. A kép nem egyértelműen olvasható struktúraként jelenik meg, hanem olyan rendszerként, amely több, egymásnak ellentmondó vizuális logika mentén épül fel. A felismerés nem automatikus, hanem bizonytalan és folyamatosan újratárgyalt folyamat. Ebben a közegben az algoritmusok egyre fejlettebb kognitív képességei – a mintázatfelismerés, a kategorizáció és a képi következtetés – nemcsak a képek létrehozását, hanem azok értelmezési kereteit is alakítják. A virtualitás és a valóság közötti különbség nem rögzíthető, hanem feloldódik, így a kép státusza alapvetően instabillá válik.. *** Current imaging contexts create a visual environment that resists stable frameworks of image interpretation. The image does not appear as an unambiguously readable structure, but rather as a system built upon multiple, contradictory visual logics. Recognition is not an automatic process, but rather an uncertain and constantly renegotiated one. In this context, the increasingly advanced cognitive capabilities of algorithms—pattern recognition, categorization, and visual inference—shape not only the creation of images but also the frameworks for their interpretation. The distinction between virtuality and reality cannot be fixed but dissolves, rendering the image’s status fundamentally unstable.

Jancsovics Orsolya Imitáció című installációja az „imitáció” és „azonosulás” kérdésköreivel foglalkozik, továbbgondolva korábbi, Álca c. műegyüttesét. Az álcázást az alkotó beolvadásként értelmezi: „természetbe öltözésként”, a visszatérés gesztusaként a kezdetekhez, az anyatermészethez. Az öltözékek itt nem a fogyasztás világához kapcsolódnak, hanem a törzsi közösségek archaikus tudásához, az összetartozás és a természettel való egység élményéhez. A „mágikus tárggyal” kapcsolatba lépő egyén belemerülhet a flow-élménybe, elveszítheti az idő feletti uralmat, és újra találkozhat saját belső ritmusával. A függesztett munkában olyan ellentétpárok feszülnek egymásnak, mint civilizáció–kultúra, urbanizáció–természet, kortárs–archaikus, valamint férfi–nő. A férfi és nő viszonya nemcsak formai, hanem technikai értelemben is megjelenik: egyfajta androgün alkotássá olvad össze; a szobrászatban gyakran alkalmazott, maszkulin vázépítés lágyabb, női raffiaszövéssel ötvöződik. A mű lebomló alapanyagai maguk is a természet körforgását idézik.